Második mese: a Valentin nap története
2014 február 3. | Szerző: Ajnácska |
A Valentin nap egy olyan ünnep, amit a különböző lelkületű emberek abszolút különböző módon közelítenek meg, van aki gyűlöli, Amerika majmolásnak tartja, van aki megtűri és olyan is van aki napokig készülődik, hogy felejthetetlenné tegye ezt a napot a kedvesének.
A Valentin-nap a szeretet és a szerelem ünnepe, melynek története nem teljesen tisztázott, mint ahogy az sem, hogy ilyenkor a közeli barátoknak is illik valami apró ajándékkal kedveskedni, vagy ez a nap a szerelmeseké.
Hagyományának eredetét tekintve számos legenda látott napvilágot, melynek gyökerei egyaránt kötődnek a keresztény és ókori római tradíciókhoz. Szent Bálint napján, február 14-én tartják az angolszász országokban a Valentine’s Day ünnepét, amely a 20. század második felében a világ más részein is elterjedt. A Valentin-nap ma azt jelenti, hogy a szerelmesek megajándékozzák egymást, kivéve például Finnországot, ahol inkább a barátok üdvözlik egymást levelezőlapokon.
Szent Valentin, a szerelmesek védőszentje
A három Valentinus nevű keresztény mártír közül az egyik egy pap lehetett Rómában, egy másik talán püspök volt Interamnában (a mai Terniben, nem messze Rómától), a harmadik vértanú pedig Africa provinciában élhetett. A szent személye, illetve születési helye és ideje sem pontosan ismert, halála pedig szintén bizonytalan.
Sokan azt állítják, hogy a szerelem és a szeretet ünnep eredete Szent Valentin, egy római papig nevéhez fűződik, aki mártírhalált halt, mert nem adta fel a kereszténységet a vallás üldöztetése idején. Kr.u. 269. vagy 270. február 14.-én halt meg, ugyanazon a napon, amelyik a szerelmi sorsjátékoknak volt szentelve. A legenda szerint a börtönben töltött idő alatt üzenetet küldött barátainak, hogy szereti őket, és hogy ne felejtsék el őt.
A történet egy másik változata szerint, Szent Valentin papként szolgált Claudius császár ideje alatt, aki bebörtönözte őt, mert ellenezte döntését, amely megtiltotta a fiatal férfiaknak, hogy házasodjanak. Úgy gondolta, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak, megerősítvén ezáltal a hadseregét. A legenda úgy tartja, hogy, Szent Valentin rabsága alatt összebarátkozott a börtönőr lányával, akinek hagyott egy levelet aláírva, hogy “A te Valentinodtól”.
Kr.u. 496-ban Gelasius pápa elrendelte, hogy az addigi Luperkalia ünnep helyett február 14-én Szent Valentinra emlékezzenek. A tavasz-ünnepet Luperkusz isten tiszteletének szentelték, aki a nyájak és a termés védelmezője volt. Az emberek dalolva és táncolva könyörögtek Luperkuszhoz, hogy megvédje a nyájaikat és vigyázzon az emberek és az állatok egészségére és termékenységére. Az ünnep éjjelén a fiatal nők belerakták a nevüket egy kerámia korsóba, a férfiak pedig húztak belőle egy-egy nevet. Az ünnepség és a táncok idejére párok lettek, sőt gyakran egész évben együtt maradtak.
Fokozatosan, ez a nap lett a szerelmes üzenetek napja, és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje. A dátumra versek és olyan egyszerű ajándékok küldése volt jellemző, mint a virág vagy a csokoládé. Gyakran rendeztek társasági összejöveteleket vagy bálokat is ebből az alkalomból.
Az Egyesült Államokban, Miss Esther Howland volt az első, aki Valentin napi képeslapot küldött. A Colorado-i Loveland város komoly postai üzletet bonyolít le február 14. körül, mivel az emberek szentimentális verseket küldenek szét szeretteiknek, a gyerekek pedig Valentin-kártyákat cserélnek az iskolában. Jelenleg körülbelül egymilliárd ilyen képeslapot, üdvözletet juttatnak el egymáshoz a szerelmesek, akiknek az ünnepévé alakult fokozatosan a Valentin-nap. (Ezzel a 2,6 milliárdos forgalmú karácsony mögött a második helyen áll ez az ünnep.)
Bálint napi hagyományok, népszokások, babonák
Bálint napjához – amit mára sokan csak Valentin napnak neveznek – számos babona, hiedelem és néphagyomány kapcsolódik. Ezen szokások legtöbbje fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy megtalálják, meghódítsák, vagy csupán megtartsák szerelmüket, életük párját.
● Ha lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket. A párna alá helyezett babérlevélnek szintén az volt a célja, hogy álmukban megtudják ki lesz a jövendőbeli párjuk.
● Amint megvolt a “jelölt”, újabb praktikákra volt szükség, magukba bolondítsák a fiút. Egy pontosan kilenc magú alma elfogyasztása után a magokat a kiszemelt férfiú zsebébe kellett csempészni, mely által a szerelem már szinte biztos volt. Másik módszer szerint a kiszemelt fiú lábnyomát a hóból vagy sárból felvéve a küszöb alá kellett ásni, majd a házba csalogatni az illetőt, aki a küszöböt átlépve hamarosan megkéri a lány kezét.
● Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon tudhatták meg a lányok és fiatal feleségek. Például egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható volt, hogy hány gyermeke lesz valakinek.
● Bálint-napon a madarak is hatalmas szerephez jutottak, a különböző fajták más-más férfitípust jelentettek. Úgy tartották, ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni és nagyon boldog lesz, ha azonban egy tengelice repül át felette, tehetős férfi felesége lesz.
Egyszerűbb babonák is kötődnek Valentin napjához, például a reggeli szerelmes csók szerencsét hoz és ezen a napon nem szabad megsértődni vagy megharagudni.
Források:
Kommentek